Üdvözöllek vándor ki ezt olvassa.Kíváncsi vagy az életemre?Hát legyen. A nevem Velloris.Éjelf vagyok.Árnyékvölgyben születtem valamikor régen.A nevemet anyám Alloris után kaptam.Ő druida volt.Apámat Brenesselnek hívták.Vadász volt és elesett egy falunk elleni támadásban.Az orkok megtámadták a szülőfalumat.A fődruida amikor látta,hogy milyen rossz a helyzet harba hívta a környező állatokat.A félős őzek és a vérszomlyas farkasok egymás mellett harcoltak a gonosz ellen.Végül az orkok megfutamodtak,de a falunk eltűnt Teldrassil árnyas földjéről.Mennünk kellett.Anyám és én Darnassusba költöztünk.Én druidának tanultam.Anyám megtanított a növények ismeretére.Egy nap találtam egy könyvet a házunkban.Apám jegyzetei voltak a bűvölés tudományáról.Beleolvastam és úgy döntöttem kitanulom ezt a híres tudományt.A mentorom kedves és megértő volt velem.Azt mondta anyámnak,hogy kitűnő tanítvány vagyok.Fogékony és tehetséges.Egy nap a mentorom úgy érezte már elég erős vagyok,hogy kitanuljam a természet erejének egy felsőbb szintű létét.Az alakváltást.Moongladeban a Nagy Medve Szellem úgy döntött elég erős vagyok,hogy viseljem az áldását.Kitanultam az alakváltást.Vannak druidák akik az egész életüket a gyógyítás tanulásának szentelik.Mások a varázslataikat fejlesztik magasabb szintekre.Én az állati harcokat kutatom.Eljött a nap és én elhagytam Darnassust.Áthajóztam a Keleti Királyságba.Ott vándorként éltem.Ahol tudtam segítettem.Egyedül éltem,harcoltam és utaztam.De egy nap megismertem egy szövetséget.Megértettem,hogy nem élhetek örökké magányban.Így én is az Ösvény klán tagjává váltam. Tessék.Már nem az elején,de még közel sem a végén járok az életemnek.Ameddig élek az Ösvénybe tartozom.De ha meghalok is,lelkem tovább járja majd az Ösvényt. Velloris