Kreok fia Kosztya története Gyere, ülj ide az asztalomhoz a korsóddal barátom! A SZÖVETSÉGRE! Ne kéresd magad, idd ki fenékig azt a korsót, nem vagy te félember! Izé törpe. Hova valósi vagy? Thelsamar szépkörnyék, régebben én is éltem arra felé. Én? Feketevízből. Ez egy kis falu volt Stormgade keeptől délre. Azért csak volt, mert elpusztították. Fájdalmas történet az, nem is lehet száraz torokkal belefogni, igyunk talán sört. Angyalom hozzál 4 korsóval, ne kelljen olyan sűrűn futkároznod! Szóval olyan 15 éves kisgyerekkoromig boldogan éltünk apámmal, anyámmal, Irissel a kishúgommal Feketevízben. Apám volt a falu kovácsa és a szomszédunkon, az Ezüstcsákány családon kívül csak emberek laktak a faluban. Az ember gyerekek hamar megtanulták tisztelni az én és Ezüstcsákány Nelli öklét, és hamar belátták nem kifizetődő piszkálni a törpéket a termetük miatt. Bár a tiszteletüket elértük, de Nellivel magunkra maradtunk, mert az emberek féltették a mi vad játékainktól a gyerekeiket. Szegény anyám sokszor volt kénytelen a haragos szomszédokat miattunk kiengesztelni. Nellivel gyakran elkísértük a nagyapját Mortont a hegyek közé érc vadászatra. Az öreg Morton remek vadász is volt, tőle tanultam meg a nyomkövetést, csapdaállítást és a nyúzást is. Éppen egy ilyen kiránduláson voltunk, amikor fekete füstöt láttunk az ég felé szállni Feketevíz felől. – Mostantól katonásdit játszunk gyerekek -mondta Morton elkomorulva. – ÉN leszek a tábornok és ti az én hadnagyaim! – De én nem akarok hadnagy lenni! – toppantott Nelli. – Nelli hadnagy mostantól a megszólításom uram, és nem tűröm a parancsmegtagadást – a mindig kedves jó öreg Mortont mintha kicserélték volna sugárzott róla a határozottság és szigorúság. – De én nem akarok hadnagy lenni! - mondta Nelli megszeppenve halkan. –Uram! - förmedt a kislányra Morton. – Igen uram! – szipogta Nelli. – Hadnagyok ismeretlen ellenség bujkál az erdőben ezért felderítésre indulunk. A ti dolgotok, hogy a legnagyobb csendben kövessétek a tábornokotokat és minden utasítását haladéktalanul kövessétek! Értettétek? –Igen uram!- feleltünk. Amikor visszalopakodtunk olyan látvány fogadott, amit nem felejtek el, amíg élek. Féltucatnyi: élőhalottból, trollból, orkból és taurenből álló társaság gyilkolta a békés falu lakóit. Nem volt aki megállíthatta volna őket, megállíthatatlanok voltak, valósággal tobzódtak a gyilkolásban és a vérben. Anyám-apám oldalán küzdve halt meg, de szerencsére már nem láthatta, ahogy az őket elégető élőhalott mágus megzabálja Irist halott kishúgomat. -Átkozott hordás kalandorok! – sziszegte Morton és célba vette öreg mordályával a taurent. Ekkor kürtszó harsány hangja hasított a csatazajba, és az északi dombról mint a szél lovasok vágtattak a csata kellős közepébe. Acél csattant, csont reccsent a nap vértóba szállt a hordás fattyúk sötét lelke pedig a pokolra. A lovasok vezetője Paradelus az ember lovag Storwindbe kísért minket a katedrálisba, ahol jelentést tett az eseményekről felettesének. Morton úgy döntött, hogy a lovagok rendházában hagy minket Nellivel és Ő ezen túl csak a hordások vadászatával foglalkozik és a Szövetség zsoldjába áll. Talán nem meglepő hogy Nelli és én mikor elég nagyok lettünk csatlakoztunk a lovagokhoz és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ó az első szerelem! Az első bizonytalan érintések! Az első ügyetlen CSÓK! Az első csata, az első gyilkolás, az első felélesztés. Mind, mind közös élmény volt, ami összekötött minket és egyre elválszthatatlanabbá tett. Ő lett a párom, a másik felem, aki kiegészített és egésszé tett. Ketten megállíthatatlanok voltunk, mert ismertük egymás gondolatát és tudtuk mit tesz a másik a következő pillanatban. Boldogok voltunk és ez tudtuk örökké fog tartani. Milyen kicsi is a halandó törpe és milyen naiv a boldog szerelmes! Boldogan éltünk a világtól távol egy kis házban Thelsamartól nem messze. A renddel szembeni kötelességeinket maradéktalanul teljesítettük addig, amíg Nelli terhes nem lett. Eztán már csak én jártam a két kontinenst különböző feladatok miatt. Hogy hol van a fiam? Hol van most Nelli? Ne akard tudni, mert megszakad a szíved. Mikor haza értem a házam fel volt dúlva egy troll és egy tauren hullája mellet találtam a másik felem összetört testét. A nyomok 4 fős társaság támadására utaltak. Megpróbáltam feléleszteni a kedvesem de nem sikerült. Fogalmam sem volt hogyan lehetséges ez. Nelli testével Ironforgéba vágtattam, hogy tanácsot kérjek a rendem nagyjaitól. Hosszasan próbálták feléleszteni, de nekik sem sikerült, végül beszélt egy pap a szellemével és világos lett minden. Mivel a felélesztés csak Nellire hat de nem a kisbabára Nelli nem akar élni. Persze hogy nem nyugodtam bele, én akartam vele beszélni a pap azt monda nincs rá mód. Persze hogy nem hittem neki ezért írtam egy levelet melyben kértem ne élesszenek 3 órán belül újra és utána mentem. Arról nem beszélhetek, elégedj meg annyival, hogy csak egy nagy érzelmet vihetsz magaddal és ő a fiúnk iránti szeretetet választotta, akivel boldogan együtt játszanak odaát egy gyönyörű helyen, ahol nincs szenvedés és fájdalom. De bennem maradt a szereteten kívül bosszúvágy, és gyűlölet tehát visszajöttem. Ha majd az utam végére érek, boldogan csatlakozom hozzájuk, de addig: VESSZEN A HORDA! ÉLJEN A SZÖVETTSÉG!