Sziasztok Jázmin vagyok! Látom ti is nehezen bírjátok ezt a Tanarisi hőséget. Oh szóval kíváncsiak vagytok hogy miként jutottam el ide Gadgetzan poros kis városába…nem is tudom hol kezdjem. Talán az lenne a legjobb ha az elején, mert így semmit se hagyok ki. (mosolyog) Darnassusban születtem, anyám Ezüsthajnal egy egyszerű szövő nő, apámat nem ismerem, de állítólag nagy harcos volt Viharpengének hívták, (elszomorodik) a Világ Fánál vívott csatában esett el… remélem Elune befogadta lelkét. (suttogja halkan) Boldog gyermekkorom volt anyám mellett, fürgeségemmel és ügyességemmel kitűntem barátaim közül, ez idő tájt ismerkedtem meg Szutaoval, egyedül csak ő tudta felvenni velem a versenyt. Egy nap Jocaste látogatott meg minket és megkérdezte hogy van e kedvem segíteni neki Dolanaar környékén. Naná, hogy volt kedvem, már alig vártam, hogy kiléphessek Darnassusból! Nagyon izgalmas volt kint a vadonba, még egy nagy vadász kést is kaptam… de hát egyszer minden álom véget ér. Mikor Jocaste és én kint jártunk a vadonba egy pillanatra elbambultam és azt vettem észre hogy egyedül vagyok, nem találtam sehol Jocastot, egy darabig bolyongtam és kiabáltam de semmi válasz, csak én voltam és a vadon. Nem is kell mondanom jól eltévedtem, az éjszakát egy odvas fában töltöttem. Nagy meglepetésemre élveztem ezt a magányt, hogy egyedül vagyok kint a természetben. Másnap ahogy az erdőben a kiutat kerestem hirtelen egy hatalmas nagy párduc csörtetett elő a bokrokból. Időm se volt megrémülni egyből nekem rontott. Akkor ott életemben először tudtam ha nem szállok szembe és nem pusztítom el ezt az fenevadat akkor én is hamarosan Elune ölelő karjaiban találom magam. Az életösztönöm erősebb volt mint a párducé, miután végeztem vele hirtelen megjelent a semmiből Jocast. -Jázmin kiálltad a próbát. -Milyen próbát? -kérdeztem -A vadon próbáját, a természet elveszi ami jár neki! Most a párducot de lehet hogy legközelebb te leszel akit a vadon elnyel! Jocaste felajánlását elfogadtam és a vadászok útjára léptem. Rengeteg dolgot megtanultam, hogyan kell csapdát állítani, hogyan kell az íjjal bánni és miként kell megnyúzni az elejtett vadat. Egy új barátra is leltem, Cicusra , kint az erdőben találtam. Árván bolyongott a vadonban úgy hogy magamhoz vettem és megtanítottam egykét dologra, most már hű társam a bajban és nyugalomban. Mindig velem van olyan mintha a lelkem egy része lakozna benne…. a vadabbik.(kacag) Mikor már elég erőt éreztem magamban akkor elhagytam Teldrassilt és bebarangoltam egész Azerothot. Új emberekkel ismerkedtem meg, ott volt Rézkábel a sunyi gnóm, Denafi az alakváltó, a mindig nyughatatlan Liliom és Bandee a mesterlövész, csak rá kellett mosolyognom és már is harci lázban égett (kacsint), majd megismerkedtem Holdmancsal, a nagy druidával és csatlakoztam szövetségükhöz. Szebbnél-szebb tájakat jártam be velük és rengeteg dolgot tanultam tőlük. Mást már sajnos mennem kell, mert Bandee és Rézkábel sör ivásba kezdett pár orkkal, mindig így kezdődik… szegény orkok! (kacag) Elune áldása szálljon rátok mikor a természetben lépkedtek, és ne feledjétek „a vadon mindig elveszi ami neki jár”!