Engedjétek meg, hogy bemutatkozzak. A nevem Denafi, druidák gyermeke, természet lánya, Elune erővel megáldott karja! Mint a legtöbb éjtünde, jómagam is Teldrassil szigetén láttam meg a napvilágot. Szüleimről ne kérdezzetek, engem a vadon, a természet és Elune vigyázó tekintete nevelt. Druidák és papok között töltöttem rövid gyermekkorom, testvéreim az állatok és az erdei népek voltak. A papoktól bölcsességet, a druidáktól erőt tanultam. Rávezettek, hogy felelősek vagyunk a környezetünkkel szemben, és felelőtlenül használni a természet adottságait, egyet jelent a saját létünk elárulásával! Tudom, ezzel nem mindenki ért egyet, de jobban tennék a fiatalabb fajok, ha odafigyelnének az öregebbek szavára! De nagyon eltértem a témáról! Bocsássatok meg, de hajlamos vagyok elragadtatni magam, ha ez kerül szóba! Tehát engem a természet és a természet őrizői neveltek; ebből szinte egyenesen következett, hogy jómagam is a természet útját, a Druida ösvényét fogom követni. Én személy szerint nem vagyok túl idős, még alig értem el a századik életévemet. Azonban ezt a száz esztendőt kemény tanulással töltöttem, melynek eredménye ma már látható: hatalmam közel akkora, mint egykori több száz éves mestereimé. De ne értsetek félre, eszem ágában sem lenne ezzel dicsekedni! A nagy hatalom nagy felelősséggel jár, tudom jól! Ez az, amit a fiatal fajok nem képesek megtanulni! Úgy használják a mágiát, mint ha egy fazék víz lenne, melyet korlátlanul lehet főzni és öntögetni! Katasztrófát fognak megint a nyakunkra hozni, csakúgy, mint nem is oly régen az orkok tették! Vigyázzatok, legalább ti, akik elvileg a szövetségeseink vagytok… Jaj, de már megint elragadtattam magam! Ígérem, jobban odafigyelek a nyelvemre! Ennek érdekében jobb lesz, ha rövidebbre fogom mondandómat. Tehát, teendőim a természet szolgálatában messzi vidékekre vittek. Mindkét kontinenst bejártam keresztül-kasul, megismertem az éjtündék és a többi faj szövetségét, barátokat és ellenségeket szereztem. És itt szeretném elmondani véleményemet a világunkon jelenlévő egynémely „fajról”. Csalódásom hatalmas volt, mikor megtudtam, hogy a nemes tauren faj képviselői az áruló fajokkal kötött egyezséget. Természetszeretetük csak elkorcsosul, ha a démonimádók között lelnek menedéket! És persze ott vannak a természet megcsúfolásai, a magukat teljesen normálisnak tartó, létüket démoni megszállásnak köszönhető élőhalottak! Ezekkel a torz lényekkel hogyan lehet egyáltalán szövetségre lépni? Akkor már inkább a magukat nemes tündéknek nevező árulók… Szóval itt vagyok most közöttetek, barátaimnak, bajtársaimnak köszönhetően a Dark Side of the Moon tagjaként. Nagy könnyebbséget jelent számomra az, hogy a céh vezére is druida, és így talán a helyes irányba terelheti a tagok útját! Örülök, hogy közöttetek lehetek, és remélem, még sokáig harcolhatunk egymásnak vetett háttal.