Jómagam Coppercable vagyok, és Gnomeregan városában születtem. Egy, már generációk óta a mechanikával és szereléssel foglalkozó család sarja vagyok. Természetesen már egészen kis korom óta családunk foglalkozását tanulom, ez szüleim óhaja volt. Már gyermekként is nagyon jó érzékem volt a fogaskerekek és csavarok művészetéhez. Sajnos ebből a boldog időszakból csak kevés emlékem maradt. Történt ugyanis, hogy szülővárosomat ellepte a trogg invázió. Szüleim engem nagybátyámhoz küldtek, aki Vaskohó városában élt már akkor is. Úgy gondolták ott biztonságban leszek, amíg ők visszaverik a troggokat büdös fészkükbe. De mint azt már mindenki tudja, ez az invázió nagyobb volt annál, mint amire számított a gnomeregani gnóm haderő. A város utcáira ráeresztették a mérges gázokat, és aki tudott, elmenekült a városból. Sajnos a szüleim és nagyszüleim nem voltak közöttük. Évekig nem tudtam mi történt velük, csupán annyi jutott el hozzám, hogy fővárosunk elveszett és a törpék nagylelkűen befogadták a menekülőket. Persze később egy csapat segítségével elmentem oda, hogy megkeressem őket, de csalódva kellett tudomásul vennem, hogy nem élték túl a megpróbáltatásokat. Közben én folytattam tanulmányaimat, immáron nagybátyám pártfogása mellett. A törpök fővárosában kitanulhattam a bányászat és a kohászat rejtelmeit is, egyenesen a mesterektől. Ez később igen hasznosnak bizonyult, így én gyűjthettem és finomíthattam a nyersanyagot, amelyből a kifinomult szerkezeteimet készíthettem. Időközben előjöttek mágusi képességeim csírái is. Egyszer a misztikus negyedben tett sétám során, egy mágus figyelt fel rám. Mindig csodáltam a mágiahasználók képességeit, és hamarosan megláttam az összefüggést a mágia és a technika között. Ezért elég gyakran megfordultam az fent említett negyedben. Ez feltűnt leendő mesteremnek. Eleinte csak beszélgetett velem; néha vitatkoztunk, máskor csak hallgattam elbeszéléseit a mágiáról. Aztán megkérdezte nincs-e kedvem tanulni is a művészetet? És most itt vagyok, hamarosan én leszek a mester. Időközben barátokra leltem, akikkel nagy tetteket hajtottunk végre. Körbejártuk közel az egész világot, és túléltünk rengeteg veszélyes helyzetet. Megutáltam a troggokat és az orkokat, és rájöttem, hogy a taurenek nem is olyan rosszak, csak rossz irányba sodorta őket az ár. És sikerült egy olyan céhbe csatlakoznunk, ahol sok barátra tehettünk szert, és ahol a tagok már régen bizonyították rátermettségüket és egyenességüket.