Előélet: Pilar Nos barátaim! Az Ösvény klánbeli barátaim módfelett kíváncsiak az én múltammal kapcsolatban, aminek örülök, mert eddig nem sokakat érdekelt ki vagyok, csak az hogy tudok segíteni. Ők azt kérdik, mekkorát ütsz, mennyit bírsz ki, tudsz-e segíteni? Ti viszont ezt: mondd Pilar, hogyan éltél mielőtt megismertünk? Mi voltál, mit vittél véghez? És ezért hálás vagyok nektek, és elmesélek mindent amit tőlem megtudni kívántok, bár azt hiszem nem lehet olyanokat mesélnem, ami csillapítja hősi tettekre és bonyolult sorsra szomjas fületeket. Hát akkor kezdem. Pilar vagyok, harcos és kovács. Ez a három a legfontosabb. Most a miértek következnek: miért vagyok kovács? Ehhez a családomat kell megismernetek. Anyám anyja Merra papnő volt, egyetlen gyermeke szintén papi esküt tett a misztikusok előtt. Merra gyógyító volt, és minden vágya volt segíteni az embereknek. Anyám örökölte ezt, s tőle én. Apja kovács volt, méghozzá a legnevesebbek közüli. Úgy nevezték: A Fegyverkovács. Ő tanított meg a tiszta és nemes fém mérhetetlen tiszteletére és megbecsülésére. Ő meghalt. Örököltem minden kovács és érckinyerő eszközét és tudását, melyet még nem tudok tökéletesen használni, de minden vágyam hogy ebben a mesterségben utolérjem őt. Ezért ne lepődjetek meg ha sok minden elé helyezem ezt a tevékenységet. Miért lettem harcos? Ez egy fokkal nehezebb. Anyám mint már mondottam papnő volt. Apám ezzel szemben harcos.(így ismerték meg egymást) mivel nekem mindkettejük szent volt és sérthetetlen, egyértelműnek találtatott, hogy a középutat, azaz a paplovagi hivatást válasszam. Dédapám volt lovag, s ugyan ő már nem élt, jó példája még inkább effelé terelt. Egy nap azonban, mikor második hónapja gyakoroltam a fény erejét, mesterem hívatott. Szobájába érve mondotta, várjak egy percet, és átment a szomszéd szobába. Kisvártatva dulakodást hallottam odabentről, mire némi habozás után benyitottam, s láttam hogy mesterem egy álruháját ledobott élőholttal küzd. A mocskos förtelem a legalattomosabb fogásokat használva ártalmatlanná tette, majd meggyilkolta mesteremet. Ugyan a fény erejét még nem tudtam tökéletesen irányítani, hirtelen haragomban és borzalmamban nekirontottam a teremtménynek. A fény, úgy éreztem segít a harcban, de amint az első csapást rámértem a gyilkosra, elszállt belőlem, mert elnyomta a harag. Tudtam, ezzel vége, de a haragom túlszárnyalta minden gondolatom. A védekezéssel mit sem törődve ütöttem vágtam a förtelmet mígnem elterült a véráztatta padlón. Ezután nem volt merszem tovább a templomban maradni. Az a két hónap azonban megtanított a papok és a paladinok tiszteletére, és olyan haraggal töltött el az élőholtakkal szemben amely csak a paladinok adottsága. Nos, ez nem könnyű téma de könnyű volt túltenni magam rajta. A bosszú és a harag irányítását apám és az ő apja (szintén harcos) tanította meg nekem. Ezzel indultam el a harcos és azon belül is a fegyvermester kiképzésének útján. Egy van hátra: honnan a nevem? Ez már nagyon egyszerű: Pilar a nyelvemen oszlop. Oszlop vagyok akire mindig lehet támaszkodni, aki mindig segít amikor tud. Akár harcról, akár vidításról, akár más segítségről van szó, rám mindig számíthattok.