Kis csapatunk ismét kalandra adta a fejét. Fegyvert ragadtunk,felerősítettük magunkat áldásokkal és beléptünk a torony kapuján... Hirtelen nem tudtuk merre induljunk. Jobbra izeltlábak kaparászása hallot, ezért elöször elmentünk egy istálónak látszó hely felé. Egy gyönyörű lovat és kevésbbé gyönyörű lovasát találtuk. Nekünk estek..mi védekeztünk,szerencsére mi kerültünk ki győztesen a csatából. Aztán elindultunk a rovarok felé.Sok pók esett nekünk,de a legrútabb a szülöjük volt..Megmérgezett...még most is érzem halálos erejét,szerencsére volt aki ellása sebeim miután kifordítottuk ocsmány beleit. Miután feleszméltünk és körbenéztünk felfedeztünk egy magasba vezető folyosót. Elindultunk arra, kissé remegett szívünk hogy mit hoz elénk a sor. Előholt elfek és démon szolgáikkal futottunk össze. Miután kivégeztük végleg őket, szembe találtuk magunk egy erőtől duzzadó hölggyel...Csak bámultunk fel reá csodálkozva...aztán nekünk esett.Jól ellátta a bajunk,de felgyógyultunk és most már tudva mit is akar tőlünk, megtámadtuk. Hosszú csata volt,sok bajtársam hagyta ott vérét a padlon,de legyőztük és a holtakat feltámsztották paplovagjaink és papunk. Jó kaland volt barátaim!