Aren története
Aren 2006.09.24. 13:32
Aren a lovaghölgy története
Sötét, esős idő volt, mikor meglátta a napvilágot, Kruna-ban.. A kis város
alig számlált többet, mint 500 lelket, mégsem volt béke, nyugalom,
harmónia.. A város folyamatos harcban állt a környező falukkal, s az erdő
szörnyeivel. A faluban leginkább férfiak éltek, mivel a lányokat még
kiskorukban eladták szolgáknak, vagy rosszabbnak.. Így történt ez Aren-nal
is.. Nyolc évesen kereskedők jöttek a városba, s a sorban kiállított
lányokat kezdték nézegetni, méregetni.. Jövőjüket határozta meg, így
alaposan megforgatták, és szemügyre vették őket.. A lányok ebből az egészből
nem értettek semmit, de érezték, nem lesz jó sorsuk, s ezt anyáik szeméből
is kiolvashatták.. Aren-t egy magas, horgas orrú férfi vitte magával, s csak
annyit mondott a lánynak, jó sorsa lesz. Aren akkor már tudta, hogy messze
családjától, sosem lesz boldog. Hónapok teltek el a férfi birtokán, majd
évek, s a kis lánykából nő lett... Mégsem cselédkedett, nem volt a férfi
ágyasa, sőt, jóformán sosem beszéltek, csak formalitásképpen, néhány mondat
erejéig.. Aztán egyik reggel, mikor a nő lement az étkezőbe, a férfi már
várta.. Csontos ujjaival az asztalon támaszkodott, majd halk hangján szólalt
meg...
- Itt az idő, hogy megtudd...
Csak ennyit mondott. Aren nem mozdult, teljesen lefagyott, nem értett
semmit, pedig azóta felnőtté lett, s tudta, nem ily sorsot érdemelt volna
elméletileg.
- Tudom, már egy ideje kérdezgeted, miért nem az lettél, akinek lenned
kellett volna.. A válasz egyszerű pedig.. Lányomra emlékeztetsz, akit
elvesztettem már nagyon régen.. Amikor megláttalak ott a többiek között,
tudtam, hogy nem lehet az a sorsod, amit neked szántak..
Hangja elcsuklik az öregnek, de nem néz a nőre, hanem erőt vesz magán, s
tovább folytatja.
- De most elérkezett az idő. Sokat tudsz már, sokat tanultál, s el kell
menned.. Tovább nem maradhatsz, az ok pedig, titok marad.. Most menj!
Intett még utoljára a férfi, majd lassan kicsoszogott, magára hagyva a
zavarodott nőt. Aren nem mozdult még jó pár percig, aztán elindult felfelé a
szobájába, mely egyre inkább idegennek tűnt számára... Elővette táskáját, s
pár dolgot pakolt bele. Majd kezébe akadt egy régi, elfeledett tárgya is..
Egy aprócska tőr. Ezt az öregtől kapta, mikor elérte a nagykorúságot. Sima,
egyszerű tőr volt, mégis, az emlékek, melyek hozzá kötötték, nem engedték,
hogy megváljon tőle. Övébe rakta a tárgyat, majd egy mély sóhajtással lépett
ki immár idegenként a szobából, s a házból is..
Egy kerek év múlva érte el Stormwind falait, amiről sokat olvasott, s amitől
sok jót remélt. Egy ideig magányosan rótta a város macskaköveit, míg végül
sikerült házat, és munkát is találnia. Egy gazdag kereskedőhöz állt be, s
feladata csak az ellenőrzés volt, hogy jól menjen a bolt.. Nem volt ínyére
való a munka, de fenn kellett tartania magát, s lovát is. Aztán egy nap,
megfáradtan tért be az első fogadóba, mely útjába került. A cégéren a valami
furcsa törp szó billegett az esti szélben. Ahogy belépett, körbenézve nem
sok embert látott, így csak leült egy szabad asztalhoz, majd rendelt.. Pár
perc múlva újra nyílt az ajtó, s megjelent benne egy férfi, ki ismerős volt
neki.. Jártak gondolatai, majd mikor a vendég megszólalt, belé hasított a
felismerés. Az a férfi állt előtte, kit sok évvel ezelőtt látott a
hórihorgas irodájában.. Akkortájt valami kincsről beszélgettek, és
háborúról, és ő nem értette... Végigmérte újból a férfit, hogy valóban ő-e
az, aztán erőt vett magán, s odalépett hozzá... Valóban jól emlékezett, az a
férfi állt előtte.. Aztán egyre gyakrabban találkoztak, egyre inkább barátok
lettek, míg végül a férfi rá nem beszélte egy helyre, hol Aren önmaga
lehet.. Becsábította az Ösvény klánba , ezzel is elérve, hogy vigyázhasson a
nőre...
|