A napkorong ahogy eltűnik a komor téli égbolt alján, és ad teret a sötétségnek, úgy változik Stormwind is. A télidőtájt nemcsak az időjárás miatt hidegnek tűnő város felöklendezi mocskát. Megmutatva bár sötétebbik, de emberibb arcát… Élet s Halál… kéz a kézben járják a sötét sikátorokat, létezésük lenyomata mint árnyjátékos keltette illúzió a falon, kivetül az emberekben. Bár ami létrehozza, csupán tíz ujj, de a sötét folt kutyát formáz… vagy reszketve szuszogó nyuszikát. Így járnak ő ketten, kéz a kézben, s árnyuk, mi kivetül, maga a vágy, a bűn. Önfeledt boldogság, vagy a kereskedő szemében csillanó kapzsiság. Aznap éjjel is fordult egyet a Nagy Kerék.. Az éjszaka inkább való a test ápolására mint a lélek nyomorúságának enyhítésére. Talán ezért oly csendes a Fény katedrálisa éjközép idején, s nevével ellentétben a kőfalak közé még itt is beszorul a sötétség. Magányos férfi térdepel csendesen az oltál előtt, gondolatai közt kutakodva… Harmadszülött fiúként sok választása nem volt. A hagyományok szerint legidősebb fivére örökölte apja rangját s vele együtt a család birtokait. Középső bátyja pengéje Wrynn királyt szolgálja, őt pedig a szokásoknak megfelelően papnak taníttatták. A northshire-i apátságban kezdte tanonc éveit. Azóta sem akadt egy olyan papnövendék, aki miatt annyit főtt volna az apát feje. Az ifjú Willemor de Rais-ben megvolt minden fogékonyság a hitbéli dolgok iránt, ám természete igen sok kívánnivalót hagyott maga után. Boldogságos órák, miket a borász atya megdézsmált pincéjében töltött… a környékbéli gazdálkodók körüludvarolt lányai… éjjeli párbajok a közeli Goldshire városkában…a Lion’s Pride fogadóbéli éjszakái… Egy idő után az emiatt kapott burkoltan fenyegető, vagy épp panaszkodó levelek és megkeresések tették felejthetetlenné az apátnak az ifjú nemes ott tartózkodását. Helyzete igen kínos volt, mivel a de Rais család tetemes összegekkel támogatta apátságát. Vissza nem küldhette a reábízott ifjút, így azt tette, amit minden jó diplomata. A stormwindi lovagok nagymestere, Lord Grayson Shadowbreaker figyelmébe ajánlotta az ifjút, kiemelve erényeit, ám egyébb rossz szokásairól mélyen hallgatva. A nagyúr tartozott neki még régről egy szívességgel, tudta hogy nem fogja visszautasítani kérését. Stormwind… a bűn ezer útja, a nagyvilág kapuja nem könnyítette meg az ifjú Willemor életét, hogy elhagyni sosem vágyott természetétől megszabaduljon, ám a lovagi szolgálat tökéletes volt arra, hogy a hit szikrája lángra lobbanjon benne, s lelke hevével ne csak gyarló vágyainak éljen. A nagymester és rendjének erőt próbáló feladataiba bonyolódva keresi a bűnbocsánatot gyengéire. És vezekelni valója akad bőven… -Istenem… ajándokod, mit hited kínál, megtisztel, s a bizalmat meghálálom - teszi meg mindennapi fogadalmát, évek óta ugyanazzal a súllyal, mint mikor először tette meg. -Nem vagyok gáncstalan. De megítéltettem általad… - függeszti tekintetét az üres oltár fölötti rózsaablakra, minek szirmai a kelő nap fényétől életre gyúlva hirdetik az új hajnal érkeztét. -… ezért ítélkezek. - szorulnak csontos ujjai olvasójára, ahogy kimondott credojának szavai megtörik a csendet, pecséttel zárva a múlt emlékeit, teret engedve a jelennek. Mozdul a hosszú térdepléstől gémberedett test s darabos léptekkel hagyja el a templomot.